A tizenötös jelzésű, sárga villamos útvonala olyan volt akár valamiféle szociológiai tanulmányút. A Pozsonyi út, harmincas években épített, elegáns házait elhagyva, |
egy nyikorgó kanyar után, |
mely kanyarban favázas, komfort nélküli házsorok állnak a Duna parton, az esőben fénylő, macskakővel borított Váci útra kanyarodván Angyalföldre ért. |
hol a szürke gyárak és szürke házak között, füstbe, álmokba és borszagú párába burkolózó italboltok előtt, a már hajnalban részeg emberek támasztották a falat. Széles csípőjű asszonyaik, fényes flokon anyagból varrott, kopott pongyolában, hátra kötött, pettyes kendőben álltak a gangokon, kezüket magasba emelve szidták az Istent. A konyhák ablakai pörkölt szagot leheltek, és szállt a k… anyád a veszekedések miatt kapkodva kulcsra zárt ajtók mögül. Most persze jobb. Most persze más. A képekért Hamsternek, az általam ismert legjobb tujás oldal készítőjének. http://hampage.hu/trams/index.html mondok köszönetet |
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Csacsacsa 2008.10.12. 17:17:05
Csacsacsa 2008.10.12. 17:17:40
noirette 2008.10.16. 22:18:50
Talàn a közlekedéspolitika picit ciklikusan müködik, a pàrizsi polgaroknak elegük van farkasszemet nézni az egerekkel és a patkànyokkal és szivesebben nézik a suhano jàrdàkat meg homlokzatokat. De az is igaz hogy a föld a varos alatt màr olyan mint az ementàli sajt, nincs mit furni.
Nem ugy mint Moszkvaban ahol melyebben furtak, dehat a moszkvai metro mar egy mélyebb regény.